Felújították a Bikinihaust, egyúttal új értelmet adtak neki. A City West egyik legfurcsább épülete volt, csúnyán lerobbanva, olcsóruhás boltoknak (Takko, Kik, etc.) helyet adva. Már az Europa-Center is hülyén veszi ki magát a Tauentzienen, a Bikinihaus viszont tényleg sokak szemét szúrta. Most végre helyrepofozták.

 
Thilo Sarrazin híres-hírhedt, Németország leépíti magát című könyve végül elérte célját: Németországban elkezdtek gondolkodni arról, fenntartható-e jelenlegi formájában a multikulturális társadalom - maga Angela Merkel német kancellár és Abdullah Gül török államfő szólaltak ugyanis meg a hónapok óta tartó vitában. Megtalálták a közös pontot is Mesut Özil személyében.

A botránykönyvben az Index cikke szerint Sarrazin, a volt szocdem bankár azt írja:

A bevándorlásról kezdett társadalmi vita élesen megosztja Németországot, amióta Thilo Sarrazin, az időközben posztjáról lemondott Bundesbank-vezető egy augusztusban megjelent könyvében beilleszkedni képtelen rétegnek nevezte a muzulmán, vagyis arab és török bevándorlókat, azt vetve a szemükre, hogy a népes családjaik révén húzott szociális támogatással voltaképpen élősködnek a német államon. 

Nincs szükségünk idegen kultúrkörökből érkező újabb bevándorlókra - vonta le a következtetést a könyv alapján Horst Seehofer bajor miniszterelnök, aki úgy tűnt, egyedül lesz véleményével, a legtöbb német politkus és véleményformáló elítélte ugyanis a sarrazini gondolatokat. A bajor miniszterelnökhöz most Angela Merkel is csatlakozott, aki azt mondta, ebben a formájában vége a multikulturális társadalomnak - gyakorlatilag hadat üzenve mindazoknak, akik nem tudnak/hajlandóak beilleszkedni a német társadalomba.

Még nyáron voltam Drezdában, abban a városban, aminek a belső részét a rendszerváltást követően gyakorlatilag teljesen újjáépítették és építik most is. A fenti képeken is leginkább erre a részre fókuszáltam - aki tehát az egyetemi negyedre vagy a szép külvárosi villanegyedekre kíváncsi, nézzen vissza máskor.

Ma választ államfőt Németország, ennek apropóján írtam a Mandinerre egy összefoglalót a két legesélyesebb jelöltről, Joachim Gauckról és Christian Wulffról:

A zöldeknek és az SPD-nek Gauck jelölése teljesen kockázatmentes, ráadásul nagyon jó pont a választók szemében – és ha Merkel jelöltje végül veszít, teljes a győzelem. Csakhogy az erőviszonyok miatt a kancellár nagy valószínűséggel ismét megnyer egy csatát. És ezzel Németországban semmi baj nincs: soha nem volt még olyan államfő, aki ne lett volna tagja valamelyik pártnak.

Pár hete járt Budapesten Norbert Lammert, a német parlament elnöke, természetesen mondott pár mondatot nekem is, nézzétek meg ezt is:

„Bárcsak mindig olyan kitűnő jelöltjeink lennének, mint most” – mondta Norbert Lammert, a német parlament elnöke a Mandinernek arra a kérdésre, hogy mit szól a német elnökválasztás legújabb fejleményeihez. Magát Lammertet is az elnökségre esélyesek között emlegette ugyanis a német sajtó, hiszen nem egyszer bizonyította már politikai függetlenségét és diplomáciai érzékét.

Ha most lennének a parlamenti választások, az FDP, a német liberális párt a szavazatoknak csak 5 százalékát kapná - áll egy friss felmérésben. Westerwellééktől a CDU vette el a szavazatokat, Merkelék 32 százalékon állnak. A szocdemek változatlanul még mindig 26 százalékon vannak, míg a zöldek hatalmas meglepetésre 18%-os párt lettek. A Linkspartei 12%-on áll, az egyéb pártok 7%-on.

 
Ki lesz a Bellevue-kastély következő lakója? Christian Wulff, Niedersachsen (Alsó-Szászország) kereszténydemokrata miniszterelnöke, ahogyan azt Angela Merkel szeretné? Vagy Joachim Gauck egykori NDK-s emberi jogi aktivista, ahogyan azt a zöldek és a szocdemek szeretnék? Miért jelölte Merkel Wulffot, miért nem jó neki Gauck? És miért szüntetné meg a Linkspartei az egész elnöki pozíciót? Nézzük szépen sorban.

Nagy valószínűséggel Christian Wulff lesz Horst Köhler utóda a Német Szövetségi Köztársaság elnöki székében - erre engednek ugyanis következtetni az elnököt választó Bundesversammlung (szövetségi gyűlés) erőviszonyai. A Bundesversammlung 1244 főből áll: ebből 622-en a német alsóház képviselői, 622-en pedig a tartományi parlamentekből érkeznek. Mivel mind a parlamentben, mind a tartományokban erős a kormánykoalíció, ezért a CDU/CSU és az FDP kényelmesen megválaszthatja Wulffot - Joachim Gauck még akkor sem tud nyerni, ha a zöldek és a szocdemek mögé beáll a posztkommunista párt és a szélsőjobboldal is (egyik sem fog megtörténni). Ebben az esetben ugyanis még mindig 647:597 lenne az arány. Csakhogy ez a meccs még nincs lejátszva.

 
Hétfőn egy rádióinterjúban elhangzott afganisztános nyilatkozata miatt mondott le Horst Köhler, Németország kereszténydemokrata államfője. Nagyjából egy hétre rá már meg is van a két köztársaságielnök-jelölt: a CDU-s Christian Wulff és a civil Joachim Gauck, akit a zöldek és a szocdemek jelölnek.

Wulff 2003 óta vezeti Niedersachsent, rutinos CDU-politikus - most ő a CDU-CSU-FDP koalíció elnökjelöltje. A kapitalista jelölt ellen - legalábbis a taz és a különböző alterbalos körök így fogalmaznak - indul nagy meglepetésre egy evangélikus pap, Joachim Gauck. Gauck jelölése felér egy provokációval a Linkspartei felé is: ő volt az egykori NDK állambiztonsági minisztériumának, a Stasinak a megmaradt iratait vizsgáló szövetségi hatóság első vezetője. A német sajtó nagy része úgy tűnik, Gauckot támogatja - nemcsak a balos lapok közé sorolt Spiegel és a taz, de még az általában CDU-barát Bild is. És ez azt jelzi, hogy egyáltalán nincs még lefutva ez a meccs.

Disclaimer: Azért gyorsposzt ez, mert hamarosan bővebben is írunk a német elnökválasztásról. Elemzünk, bemutatjuk a jelölteket, röhögünk, minden. Stay tuned.

A berlini alterbalos napilapban, a tazban egy egészoldalas hirdetés jelent meg, melyben Kai Diekmann, a tazzal zseniálisan szar, de minimum érdekes kapcsolatot ápoló Bild-főszerkesztő saját magát fényezi: „A Bild tényleg nyitott lap. Még a taz egy elvtársából/szövetkezeti tagjából is lehet főszerkesztő.” (Diekmannról bővebben itt lehet olvasni, a taz címlapjairól pedig itt.)

Ha valaki azt hitte, hogy a taz és Diekmann közti emlékezetes eseményeket felvonultató konfiktus véget ér azzal, hogy a Bild-főszerk a beígért száz nap után bezárja blogját, melyben rendszeresen a tazot baszogatta, az nagyot tévedett, itt van ugyanis az egóját gondosan építő Diekmann egészoldalas hirdetése a csütörtöki tazban. A taz az esetről annyit tartott fontosnak megjegyezni, hogy ahogy a szerkesztőségi épület falát, úgy hirdetési helyeit is szívesen odaadja Diekmannak, a Bild-főszerkesztő hosszú távú pszichológiai felépülésének reményében - az olvasóktól pedig elnézést kér az esetleges vizuális kellemetlenségek miatt. Az a 12 ezer euró, amit Diekmann az egónövelő egészoldalas hirdetésért kifizetett pedig nagyon is jól jön, tették hozzá.

Még egy hír a berlini Rudi Dutschke utcai szerkesztőségből: a taz és a Handicap International közös diákújságíró pályázatot hirdet 15-19 éves fiataloknak. A feladat az, hogy német nyelven legfeljebb 3600 karakterben kutatómunkával, forrásokkal és szakértői véleményekkel alátámasztott cikket írjanak a vietnámi háború idején történt laoszi bombázásról, beküldési határidő június eleje. A fődíj egy laoszi tanulmányút, és gyakornoki lehetőség a taz szerkesztőségében. Infók itt, megéri pályázni.

Tach Pfőrtner, hier steht es also, Ungarn, dein Parlament, indem der Konferenz-Tourismus heute beginnt. Denn zur Feier des Tages haben sich die Chefdiplomaten etwas ganz besonderes ausgedacht: Die Jubilaumskonferenz zu Bologna findet nicht an nur einem Ort statt, sondern gleich an zweien. Das bedeutet, mit Hannnes Wader, heute hier, morgen dort. Genauer gesagt: Heute hier, heute dort. Denn in 30 Minuten beginnt die europäische Bologna-Konferenz zwar hier in Budapest, sie wird aber erstmal nur drei Stündchen dauern. Dann zieht die komplette Belegschaft – hochordentliche Delegationen, Pressefuzzis, Anhang – einmal vollständig um. Kein Witz: Um der Stadt Budapest ein paar mehr Hotelgäste zu bescheren, um auch ein hübsches Familienfoto in Budapest zu machen, kommen nahezu sämtliche offiziellen Gipfelstürmer – und das sind Hunderte – heute nach Ungarn. Es dauert gerade einmal drei Stunden, dann ziehen wir komplett um nach Wien. Ob das für die Őko-Bilanz entscheidend ist? Entscheidend ist: Dass wir alle voll mobil sind. So wie die Studis von morgen. Heute hier, morgen dort. Ich sach mal: Tschüss Pfőrtner!

Nem érti a berlini taz újságírója, minek van Budapesten Bologna-konferencia annak apropóján, hogy a felsőoktatási rendszer tizedik születésnapját ünnepli. Mármint azt érti, hogy konferencia minek van, de hogy Budapestre három órás programot szervezni, aztán még aznap átköltözni Bécsbe és ott ugyanazt folytatni, na azt nem. Ezt egyébként mi sem.

 
„Legyen már vége az afganisztáni háborúnak! Az öldöklésnek és a gyilkolásnak véget kell már érnie! Az afgán népnek meg kéne már kapnia az esélyt arra, hogy saját útjukon menjenek tovább. Önrendelkezésük joga ugyanis a béke előfeltétele. Ha több katonát küldünk, attól nem lesz béke, sőt. Több katona nagyobb ellenállást jelent – azt az érzést keltik az afgánokban, hogy megszállt országban élnek” - ezt a beszédet nem mondhatta el Wolfgang Gehrcke, a Linkspartei politikusa, miután frakciójának provokatív akciójának köszönhetően a pártot kizárták a Bundeswehr afganisztáni szerepvállalásáról folytatott vitából - írja a taz mai száma.

Miután a Linkspartei képviselői végighallgatták

pártjuk álláspontját a német hadsereg Afganisztán-missziójáról szóló vitában, mindannyian felálltak. Transzparenseket tartottak fel, melyeken a kunduzi légitámadás áldozatainak nevei voltak – demonstrálva ezzel azt a szándékukat, hogy lehetőleg már holnap vonják ki a hadsereget az országból. A performanszuk olyannyira sikeres volt, hogy Norbert Lammer házelnök kiküldte őket a parlamentből. 2009 márciusa óta ugyanis benne áll a házszabályban, hogy a parlamenti demonstrációk szabályellenesek, így büntetés jár értük. Ezt akkor a balosok képviselői is elfogadták, azt mondták, nem fordul elő többet, hogy performanszot tartanak a Bundestagban. Aztán mégis.

Az eheti Narancsban találtam B. Simon Krisztián szép összefoglaló cikkét a berlini antifák történeti és ideológiai hátteréről. A szerző megírja, milyen trükkökkel érték el az antifák, hogy elmaradjanak az NPD és a REP gyűlései, mit csinál az Antifasiszta Sajtóarchívum, kik azok az antinémetek és mi közük Izraelhez, valamint hogy miért nem örvend nagy népszerűségnek a CDU alterbalos körökben.

Semmi értelme azt mondani, hogy csak az igazi antifasiszta, aki beveri egy náci képét. Mindig is két egyenértékű irányvonal volt. Egyrészt voltak a militáns akciók: felgyújtották neonácik autóját, vagy megrongálták a lakásukat. A nyolcvanas években például minden fontosabb gyülekezőhelyüket sikerült valamilyen módon megrongálni. Másrészt volt egy politikai irány is, megpróbáltunk egy tágabb mozgalmat létrehozni, és mindenkit az oldalunkra állítani, aki hajlandó valamilyen úton szembeszegülni velük.

Olvassátok el!

 
Hatalmas cirkusz volt, amikor a McDonalds két évvel ezelőtt megnyitotta első kreuzbergi éttermét – a 150 ezer lakosú kerületben addig ugyanis egy gyorsétterem sem működött. Miközben az FDP aktivistái „Freie Burger für freie Bürger” jelszóval az épülő étterem előtt demonstratívan húspogácsákat osztogattak, civilek hangosan tiltakoztak az egészségtelen táplálkozás ellen. A tiltakozókat a zöldek támogatták, akik a McDonalds-ot a globalista kapitalizmus szimbólumának tartják. A 2007-es nyitás óta azonban beletörődött mindenki az ügybe, a Wrangelstrassén található meki Berlin egyik legforgalmasabbja lett.

A Checkpoint Charlie a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a Vasfüggöny berlini szakaszán. A Berlin szovjet szektorába eső Mitte, és az amerikai szektorba eső Kreuzberg kerületeket összekötő Friedrichstraße és az azt metsző, a szektorhatáron futó Zimmerstraße kereszteződésétől pár méterre délre, az amerikai szektor területén állt szolgálatban 1945 és 1990 között. A nevezetes átkelőpont felfestett határvonalánál a Fal felhúzásának évfordulóin, nyugati oldalról rendszeres demonstrációk zajlottak. Ezek alkalmával keleti oldalról az NDK határőrsége, nyugati oldalról a nyugat-berlini rendőrség biztosította a helyszínt, egymástól (és az NDK határőrök számára a szabadságtól) alig karnyújtásnyira, de a felfestett határvonalat egyik testület tagjai sem léphették át. (Wikipédia)

Most már a második kreuzbergi éttermét tervezi a cég, melynek helyszíne a Checkpoint Charlie mellett lesz, a magántulajdonban lévő falmúzeummal szemben. A 600 négyzetméteres területen eddig currywurst/kebap/kínaikaja-büfék voltak. „Azért döntöttünk a helyszín mellett, mert rengeteg turista keresi fel naponta, tehát teljesen top helyen van” – mondta a cég szóvivője kedden a Berliner Zeitungnak. Mi tagadás: a Friedrichstrasse környéke tényleg tophelyen van, pláne azok számára, akik pénzt is szeretnének látni. Tüntetések most azonban nem várhatóak: a környéken semmi olyan nincs, ami egy normális kreuzbergi számára vonzó lenne - na jó, a taz szerkesztősége egy sarokkal arrébb talán igen, de azon kívül aztán tényleg semmi.

A cím a Times-tól van, ők a hírt úgy kommentálták, hogy a multicég lépése a kapitalizmus végső győzelme, már ami a hidegháborút illeti.

 
Igaz, nem ez a legismertebb német karácsonyi édesség, de talán ezt készíthetjük el a legkönnyebben. A Heidesand a legtöbb német családban a Stollenhez és a Pfefferkuchenhez hasonlóan elmaradhatatlan kelléke a karácsonynak - olyan, mintha Magyarországon nem lenne valahol bejgli. 

Mathias Döpfner, az Axel Springer vezére és Kai Diekmann, a Bild főszerkesztője (itt írtunk róla), egy kis, 1914-es magyar lap újságírójában találták meg az újságírás lényegét. Döpfner szerint Hans Habe egypercesének elolvasása minden újságíró reggeli első teendőjének kéne lennie, kvázi reggeli imaként. Kattints a képre, hogy el tudd olvasni a szöveget! (A szöveg szerzője, Hans Habe 1911-ben született Budapesten Békessy János néven. Zsidó származású osztrák újságíró, forgatókönyvíró. Húszévesen már a bécsi Österreichische Abendzeitung főszerkesztője volt. Hitler hatalomra kerülése után Franciaországba, majd az USA-ba emigrált. A második világháború után többek közt Erich Kästner főnöke is volt egy müncheni napilapnál.)

 
Kai Diekmann, a Bild főszerkesztője lett az év embere a német médiában. A Horizont magazin szerkesztőségének választása nem meglepő: senkiről nem cikkeztek annyit a német lapok (a FAZ kultúrrovatán át a Süddeutsche hétvégi mellékletéig) 2009-ben, mint a konzervatív bulvárlap arcáról.

Diekmann híre még Magyarországra is eljutott, amikor a Velvet megírta, hogy a taz szerkesztőségi épületén öt emelet magasan megtekinthető a Bild-főszerk farka. Az időközben Berlin legkínosabb embereinek listáján is előkelő helyezést kivívó újságíró mindent megtett azért, hogy ő nyerje meg a díjat: blogot indított, amin az utóbbi hetekben számos poszt megjelent arról, miért ő a legjobb választás. De hogy egy kicsit szakmázzunk is: a Horizont a díj apropóján készített egy kicsit benyalós interjút, amiben Diekmann elég optimista a printsajtó, legalábbis a Bild jövőjét illetően. Akit egy kicsit is érdekel Európa egyik legnagyobb számú napilapjának szerkesztőségi élete a főszerkesztő munkakörének bemutatására kihegyezve, olvassa el.

Ezen a linken az Axel Springer vezére és a Bild főszerkesztője egy kis (1914-es) magyar lap újságírójában találják meg az újságírást lényegét. Vigyázat, németül van!

 
+ A taz címlapon hozza a koppenhágai klímacsúcs bukását: fő felelősnek Obamát, Hu Jintao-t és természetesen Angela Merkelt nevezi meg a lap. Beszámolnak Koppenhága berlini fogadtatásáról: itt csalódott Greenpeace-aktivisták, zöldpárti és szocdem politikusok szólnak be Merkelnek. A taz megírja azt is, miért nem jött össze a politikusoknak a dolog, a cikk vége kőkemény moralizálás. És hogy ne legyen a kép annyira negatív, itt el lehet olvasni, mi volt pozitív Koppenhágában. A tanulság egyszerű: az, hogy egyáltalán ennyien összeültek tanácskozni a klímáról, még mindig jobb, mint a semmi.

+ Először jelent meg a nyilvánosság előtt Oskar Lafontaine, a Linkspartei elnöke műtéte után (ősszel beszélt arról először, hogy rákot diagnosztizáltak nála, ezért aztán ideiglenesen vissza is vonult). A 66 éves politikus Alfred Hrdlicka bécsi művész temetésén mondott beszédet, amiben többek között azt is elmondta, hogy most viszonylag jól van – a sajtónak viszont semmit nem árult el politikai jövőjéről. Még az operáció előtt kijelentette, hogy januárban fog majd dönteni arról, folytatja-e a politizálást. Közben a balos Frankfurter Rundschau forrásai arról beszélnek, hogy minden jel arra mutat, hogy Lafontaine hamarosan visszatér. 

+ 160 millió eurós bírságot szabott ki a Német Szövetségi Kartellhivatal a Tchibo, a Melitta és a Dallmayr kávévállalatokra. A három nagy cég 2000 óta egyezteti az árakat - írja a Spiegel. Közben a Berliner Morgenpost arról számol be, hogy bár már ötödik éve működik, még mindig nem termel nyereséget a Tropical Islands nevű gigantikus fürdőkomplexum, aminek képei nyitáskor az egész világot bejárták. Naponta átlag 2300 vendég látogatott el idén a Berlintől jó 80 kilométerre található csarnokba - a tavalyihoz képest ez 20%-os emelkedés. A tulajdonos továbbra is bizakodik.

 
Angela Merkel szereti magát környezetvédőként feltüntetni a nyilvánosság előtt. A Bildnek adott múlt vasárnapi interjújában többek közt azt mondta: „Szenvedélyesen harcolok a klímavédelemért.” Negyven éven belül „kilencmilliárd ember lakja majd a Földet”, ami nem megy majd „a környezetszennyezés minimalizálása nélkül”. A kancellár szerint a klímavédelem ügyéhez az egyének is hozzá tudnak járulni. Amikor 2007-ben környezetvédelmi szervezetek kitalálták, hogy egy bizonyos napon este nyolckor mindenki kapcsolja ki a villanyt öt percre, Merkel a Bildben azt írta: „Ez egy erős jelzés: a mi kezünkben, minden ember kezében ott a lehetőség, hozzájárulni a klímavédelem ügyéhez.” Na de ehhez képest mit derített ki a taz Angieről? Azt, hogy a valóságban Merkel hivatala olyan áramot használ, ami a klíma számára különösen káros. Előállításakor ugyanis 674 gramm szén-dioxid keletkezik kilowattóránként – a németországi átlag 541 gramm. Az ok: a miniszterelnöki hivatal az áramszolgáltató kiválasztásánál nem a környezeti szempontokat, hanem az árat vette figyelembe. Hát így megy ez.

Galambos Márton, a Figyelő újságírója két évet élt Berlinben, két részletben. Legutóbb egy újságíró-ösztöndíjprogram keretében kutatta, hogy mit és mit nem csináltak hazánkban a német lapkiadók. Mi most nem erre, hanem berlini tapasztalataira voltunk kíváncsiak.

Milyen benyomást tett rád a város? Mennyire lehet érezni, hogy húsz éve itt két, nagyon eltérő fejlettségű városrész egyesült?

Berlinben két évet éltem, két részletben, így valamennyire tényleg a második otthonom lett. Általános benyomás? Sok tér (széles utcák!), sok park, élhető tempó, jó mozik, modern belsőterek és házak, folyamatosan jelen lévő történelem (Weimar, nácik, fal). Talán már az első héten is látni a különbséget kelet és nyugat között. Nyugat sokkal inkább egy unalmas, jópolgári nyugati város, míg keleten történik mindaz, ami miatt az elmúlt 15 évben mindenki Berlinbe vágyik. Elvileg keleten mások a gyalogoslámpák, csak keleten van villamos, és mások a lámpaoszlopok is - ezek a turistafogódzók. De más a hangulat, sokszor szebb kelet, mert most lett felújítva, sokszor pedig egyszerűen csak hangulatosabb. Persze a multikulti negyed, Kreuzberg is nyugat azért, mint ahogy érdekes, de nem hangulatos a Karl-Marx-Allee keleten.

A tévétorony és a Schlossplatz közötti terület a metró elkészülte után, azaz 2017-ben újra lesz rendezve – de hogy hogyan, azt most még nem tudjuk. Mindenesetre a Berliner Morgenpost honlapján már fent van pár tervezet. És ez még semmi. A Hackescher Markt is át lesz szabva egy kicsit, a náci könyvégetések egykori helyén, a Bebelplatzon nem lesz többet semmilyen rendezvény. Hullát találtak egy metróalagútban, a hó miatt a városban ma csomó dugó és késés volt, ráadásul tegnap még egy busz is kigyulladt.

 
Az idén fennállásának harmincadik évét ünneplő die tageszeitung (taz) Németország szerintünk legkülönlegesebb lapja. Szinte nincs olyan nap, hogy ne mondaná le valaki az előfizetését egy-egy provokatív cikk miatt, vagy ne magasztalná őket az égbe egy újságíró kolléga az őszinteségükért. A lap harminc éve építkezik alulról, harminc éve hívja fel magára a figyelmet különböző akciókkal (a Kai Diekmann Bild-főszerk elleni performansz még a Velvet figyelmét is felkeltette), harminc éve küzd a megszűnés ellen többé-kevésbé sikeresen. Harmincadik születésnapukon kiírtak egy pályázatot: mondják meg az olvasók, mik voltak a kedvenc címlapjaik az elmúlt évekből. Íme a végeredmény. A tovább gomb megnyomása után még készítőjük is mesél róluk!

 
Vajon mit csinált a világ legbefolyásosabb asszonya a héten? Fogadta a katonák hozzátartozóit, felszólalt egy konferencián, EU-csúcson vett részt, és még csomó mást. A Berlinerblog most képekben meséli el Angie egy hetét. Kattints a tovább gombra mosolygós kereszténydemokrata néniért!

 
+ Angela Merkel kemény lesz a klímacsúcson. Ha lesz valamilyen megállapodás Koppenhágában (Merkel optimista egyébként, szerinte lesz), azt csak akkor fogja aláírni, ha nem kell a klímavédelem miatt munkahelyeket megszüntetni Németországban. „Nem fogom hagyni, hogy Németország és az európai országok mindent magukra vállaljanak a klíma ügyében, míg mások látványosan továbbra sem csinálnak semmit” – mondta Merkel a Bildnek adott interjújában. A Greenpeace szerint a kancellár hozzáállása elszomorító. "Ha a gazdag országok nem támogatják kellő összeggel a szegényebbeket, nem lesz megegyezés" - így Kumi Naidoo, a zöld szervezet elnöke. Egyébként mára van meghirdetve a nagy tüntetés Koppenhága utcáin, a taz élőben közvetít erről.

+ Ma egyébként mindenki a klímacsúcsról ír: a taz címlapján "Így lesz Amerika zöld" címmel egy interjú van Sam Adamsszel, Portland polgármesterével, ahol ingyenes a városi közlekedés, csökken a szén-dioxid kibocsátás, zöld beruházások jönnek létre. A polgármester szerint zöldnek lenni ma az egyetlen járható út. (A teljes interjú még sajnos nincs fent online.) A Spiegel videókkal és infografikákkal sokkol: azt nézik meg, milyen lesz bolygónk száz év múlva, ha Koppenhágában felelőtlen döntés születik, és sem Kína, sem az USA nem vállal rendes szerepet a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében. A FAZ nagyon élvezetesen írja meg, mennyi mindent tud egy hatéves gyerek a klímaváltozásról: "Mindjárt kezdődik a tanítás az iskolában, az egész család elaludt, lehet, késni fogunk, de a fiam csak nem akar beszállni a kocsiba. Azt mondja: Hollandia mindjárt eltűnik a vízben, ti meg még mindig autóztok?"

 
+ A PRO7 tévécsatorna letett arról a műsortervéről, amiben öt egyetemistának minél hamarabb meg kellett volna dugnia ötven férfit/nőt. Az „50 pro Semester” műsor talán még Benkőnél is szórakoztatóbb lett volna, de egyházi és politikai nyomásra, valamint „a társadalmi vita hatására” a PRO7 végül egy későbbi időpontra halasztotta a műsorkezdést. A műsort ellenző taz cikkében arról ír, hogy az egyetemisták szexéhes hordaként lettek volna beállítva, nem pedig tudatos polgárokként, akik ha kell, kiállnak érdekeikért és a bolognai rendszer és a tandíj ellen tüntetnek. Nemcsak a balos napilap, a diákság is felháborodott: „a hétköznapjaink mellékállásokból, kemény tanulásból és az előadótermekben lévő helyekért folyó harccal telnek”. A csatorna sajtószóvivője szerint a műsor „szappanopera lett volna fiatalokkal, akik élvezik az életet, a szerelmet és persze a szexet is”. A bajor CSU-s családügyi miniszter erre így reagált: „nagyon rossz üzenet az a nézők számára, ha a nők és férfiakat szextárgyakká degradálják”.

+ Nehéz napjai lesznek Angela Merkelnek. Először is: a kancellárnak a koppenhágai klímacsúcson az EU-államok vezetőivel együtt konkrét célokat kell elfogadnia klímavédelem-ügyben, majd ezeket Kína és az USA torkán is le kell nyomniuk. Ha ez nem sikerül, a csúcs kudarcot vallott – Merkel is. Másodszor: pénteken dönt a német parlament felsőháza, a Bundesrat a koalíciós kormány első nagyobb projektjéről, miszerint rövid időn belül fizessenek kevesebb adót a szülők, örökösök, vállalkozók és vendéglátók. Hogy meglesz-e a többsége Merkelnek, az minden, csak nem biztos: a CDU-FDP irányította Schleswig-Holstein egyenesen a szavazás bojkottjával fenyeget. A kancellár mindent vagy semmit játékáról bővebben a Spiegelben lehet olvasni.

 
Fénykarácsonyfák a Kudammon, az Unter den Linden szokásos Champs-Elysée-like díszei, a kivilágított Hauptbahnhof, a Gendarmenmarkton lévő exkluzív karácsonyi vásár és a Brandenburgi kapu előtti tér: a Berliner Morgenpost fotóriportja megmutatja, hogyan néz ki Berlin advent idején. Forraltboros, marcipános, lebkuchenes-heidesandos hangulatért kattints a tovább gombra!

Bár néhány hét eltelt már a Fal megnyitásának évfordulója óta, ez a videó még sokáig aktuális marad. Sok fejben még nem omlottak le a régi korlátok, sem Kelet-Németországban, sem Magyarországon. Minden bezárkózás-hívőnek - jöjjenek akár jobbról, akár balról - kötelezővé tenném a fenti videó végignézését, különös tekintettel a kitörő örömre lelő berlinerekre és az NDK-s határőr tekintetére 7:40-nél. A szabadság nevű elvont fogalom egy pillanatra plasztikus valósággá vált. „Meg voltunk őrülve” - ahogy az akkor ott tébláboló Anne Applebaum emlékezett vissza erre tavasszal. Die Grenze ist weg.