Az eheti Narancsban találtam B. Simon Krisztián szép összefoglaló cikkét a berlini antifák történeti és ideológiai hátteréről. A szerző megírja, milyen trükkökkel érték el az antifák, hogy elmaradjanak az NPD és a REP gyűlései, mit csinál az Antifasiszta Sajtóarchívum, kik azok az antinémetek és mi közük Izraelhez, valamint hogy miért nem örvend nagy népszerűségnek a CDU alterbalos körökben.
Semmi értelme azt mondani, hogy csak az igazi antifasiszta, aki beveri egy náci képét. Mindig is két egyenértékű irányvonal volt. Egyrészt voltak a militáns akciók: felgyújtották neonácik autóját, vagy megrongálták a lakásukat. A nyolcvanas években például minden fontosabb gyülekezőhelyüket sikerült valamilyen módon megrongálni. Másrészt volt egy politikai irány is, megpróbáltunk egy tágabb mozgalmat létrehozni, és mindenkit az oldalunkra állítani, aki hajlandó valamilyen úton szembeszegülni velük.
